„,Vándor vagyok én, víg dalt mondok én,
Hegyek, völgyek, csillagok közt vígan járok én…”

A vándormuzsikus járja az országot-világot, s jártában-keltében megpakolja utazóládáját mindenféle földi jóval, muzsikával, meseszóval. Hozzánk érkezvén, megfáradván bebocsátást kér, s mindezért persze cserébe, megrakott ládájából előkerülnek hosszú vándorútja emlékei, jöttében-mentében szerzett történetei.

„Nagyon fontosnak tartom, következésképp büszkeséggel művelem, egyben óvom, féltem népi kultúránkat. Felvállaltam, hogy megpróbálom előszedni, leporolni, és újra fogyaszthatóvá tenni, mi több, továbbadni az úgymond régi verseket, történeket. A valódi népzene, néptánc mellett én ezt a fajta kultúrát tartom féltésre, ápolásra érdemesnek.” – részlet egy interjúból.